-
1 νέμω
νέμω, fut. νεμῶ u. Sp. νεμήσω, wie Long. 2, 23, νεμοῦμαι, Dem. 21, 203, νεμήσομαι, D. Hal. 4, 7, pass., App. B. C. 4, 3, aor. ἔνειμα, perf. νενέμηκα, aor. pass. ἐνεμήϑην u. ἐνεμέϑην, Dem. 36, 38 u. Sp., aor. med. ἐνειμάμην, auch ἐνεμησάμην, Hippocr., Clearch. bei Ath. XII, 541 c, s. Lob. zu Phryn. 742; – 1) austheilen, vertheilen; bei Hom. meist Speise und Trank, κρέα δαίετο καὶ νέμε μοίρας, Od. 15, 140, vgl. 8, 470. 14, 436, κρέα νεῖμεν Ἀχιλλεύς, Il. 9, 217, σῖτον δέ σφιν ἔνειμε, Od. 14, 449, μέϑυ νεῖμον πᾶσιν, 7, 179; auch κύπελλα, 10, 357; Ζεὺς δ' αὐτὸς νέμει ὄλβον ἀνϑρώποισιν, ὅπως ἐϑέλῃσιν, ἑκάστῳ, Od. 6, 188; Ζεὺς τὰ καὶ τὰ νέμει, Pind. I. 4, 58, vgl. P. 5, 55; νόσων ἀκέσματ' ἄνδρεσσι νέμει, 5, 64; δαίμοσι νέμει γέρα, zutheilen, Aesch. Prom. 229; οὐκ ἔστιν ὅτῳ μείζονα μοῖραν νείμαιμ' ἢ σοί, 292; νέμων εἰκότως ἄδικα μὲν κακοῖς, ὅσια δ' ἐννόμοις, Suppl. 398, öfter; ἣν τέκνοις μοῖραν πατρῴας γῆς διαίρετον νέμοι, Soph. Trach. 162; χέρνιβας, O. R. 240; οὐδὲν ϑεοὶ νέμουσιν ἡδύ μοι, zutheilen, Phil. 1009; τοῖς φίλοις τιμάν, Ai. 1330; auch αἵρεσιν, d. i. die Wahl lassen, 258; βροτοῖσι στόμα σαφέστατον νέμει, Eur. Or. 591, öfter; bes. Einem zutheilen, was ihm gebührt, ϑεῶν τὰ ἴσα νεμόντων, Her. 6, 11. 109; ϑάνατον, Todesstrafe zuerkennen, Plat. Legg. IX, 863 a, öfter; μηδὲν πλέον νέμοντες τοῖς φίλοις ἢ τοῖς ἐχϑροῖς, Gorg. 492 c; νεῖμαι δυνάμεις ἑκάστοις, Prot. 320 d; νείματε δὲ πάντων τὸ μέρος καὶ τῷ, Xen. Cyr. 4, 5, 53; τρίποδες κρεῶν μεστοὶ νενεμημένων, von Fleisch, das schon zerschnitten, in Portionen vertheilt war, An. 7, 3, 21 (vgl. κριϑῶν εἰς ἄλφιτα νεμηϑέντων, zermahlen, Plat. Legg. VIII, 849 c; πλεῖστα μέρη ἡ οὐσία νενεμημένη, in sehr viele Theile, Parmenid. 144 d); auch τὴν ἀξίαν ἑκάστοις νεῖμαι, ibid. 6, 4, 33, wie sonst ἀποδιδόναι, Folgde; τάξιν οὐκ ἔνεμον, wiesen keine Stelle an, Pol. 10, 29, 5; νείμας τὰ τῶν λαφύρων, die Beute vertheilen, 14, 7, 2. – Aus Verbindungen wie μεῖζον μέρος νέμοντος τῷ μὴ βούλεσϑαι ἀληϑῆ εἶναι, Thuc. 3, 3, eigentl. dem Wunsche einen größern Theil zuertheilen, d. i. mehr darauf geben, οἴκτῳ πλέον νέμοντες, 3, 48, wie auch Soph. ἁ' νὴρ ὅδ' ὡς ἔοικεν οὐ νέμειν ἐμοὶ φϑίνοντι μοῖραν, Trach. 1228 u. 57, τῷ ὄχλῳ πλέον νέμεις, Eur. Hec. 868, νέμοντες τῷ φϑόνῳ πλεῖον μέρος, Suppl. 241, entwickelt sich die Bdtg wofür halten, wofür nehmen, σὲ νέμω ϑεόν, ich halte dich für eine Gottheit, ehre dich, wie einen Gott, Soph. El. 147; μητρὸς μηδαμοῦ τιμὰς νέμειν, Aesch. Eum. 594; φίλον σ' ἐγὼ μέγιστον Ἀργείων νέμω, Soph. Ai. 1310; ἐγὼ δ' ἐμαυτὸν παῖδα τῆς τύχης νέμων, O. R. 1080, vgl. El. 538 u. O. C. 883; so Simonds. bei Plat. Prot. 339 c: οὐδέ μοι ἐμμελέως τὸ Πιττάκειον νέμεται. Daher auch = wozu annehmen, προστάτην, Einen zum Schutzherrn annehmen oder erwählen, Isocr. 8, 53; Arist. pol. 3, 1; D. Hal. 2, 9; οἱ νενεμημένοι, die in die Liste Aufgenommenen, Pol. 6, 47, 8. – Med. Etwas unter sich vertheilen, bes. vom Erbgut, οὐσίαν ἐνείμαντο πρὸς ἀλλήλους, Is. 7, 5; πρὸς τὸν ἀδελφὸν οὕτω ἐνειμάμην, Lys. 16, 10. 19, 46 u. sonst bei Rednern; νειμάσϑων πρῶτον γῆν τε καὶ οἰκίας, Plat. Legg. V, 739 e. – 2) weiden, auf die Weide treiben, füttern, vom Hirten, Od. 9, 233; νέμουσι κατ' Ἴδαν ποίμνια, Eur. Rhes. 551; Cycl. 28; νέμειν τε καὶ ἀροῦν vrbdt Plat. Rep. II, 373 d; καϑάπερ ποιμένες κτήνη πληγῇ νέμοντες, Critia. 109 b, öfter; Sp., τὴν δάμαλιν, Luc. D. D. 3, 1; übertr., χόλον, wie auch wir sagen: den Zorn nähren, Soph. El. 171; auch τὰ ὄρη νέμειν, die Berge abweiden, mit dem Vieh beweiden, Xen. Cyr. 3, 2, 20; pass., τὸ ὄρος νέμεται αἰξί, An. 4, 6, 17; überte., πυρὶ νέμειν πόλιν, eine Stadt durch Feuer verwüsten, Her. 6, 33, wenn man nicht besser hier, die erste Bdtg festhaltend, übersetzt: die Stadt dem Feuer zuertheilen, Preis geben; vgl. aber πυρὶ χϑὼν νέμεται, Il. 2, 780, u. die unten folgdn Beispiele. – Im med. weiden, vom Vieh, auf die Weide gehen, fressen, ἵπποις ἀμβροσίην Σιμόεις ἀνέτειλε νέμεσϑαι, Il. 5, 777, vgl. 15, 631 Od. 13, 407. 20, 164; auch ἄνϑεα ποίης νέμεσϑαι, abweiden, abfressen, Od. 9, 449; essen, τῶν νεμόμεσϑ' ἀνέρες, Soph. Phil. 701; λέαινα δρύοχα νεμομένα, Eur. Alc. 1164; ἔφασαν νεμομένας τὰς ἵππους ἁρπαχϑῆναι, Her. 8, 115; übertr., vom Feuer, um sich fressen und ergreifen, τὰ περιέσχατα νεμομένου τοῦ πυρός, 5, 101, und von einem bösartigen Geschwür, 3, 133, wie schon Hom. ἐν δὲ πυρὸς μένος ἧκε σιδήρεον ὄφρα νέμοιτο, Il. 23, 177. – 3) im med. bei Hom. oft mit dem accus., wie πατρώϊα πάντα νέμεσϑαι, Od. 20, 336, vom Eigenthum, bes. liegenden Gründen od. Ackerbesitzungen, besitzen und genießen, wobei wohl mehr an die unter 2) erkl. Bdtg zu denken ist, als daran, daß man seinen rechtmäßigen Antheil besitzt; τεμένη νέμεσϑαι, Od. 11, 185 Il. 12, 313, vgl. 6, 195. 20, 185, und ἔργα νέμεσϑαι, 2, 751; Hes. O. 119. 233; ähnlich ἄλσεα νέμεσϑαι, Il. 20, 8; mit Ortsnamen, Ἰϑάκην, Ὑρίην u. vgl., Od. 2, 167 Il. 2, 496. 531. 633, diese Orte innehaben, bewohnen. – Pind. Χαρίτων νέμομαι κᾶπον, Ol. 9, 29, τοὺς ἀγροὺς νέμεαι, P. 4, 150, ἄδακρυν νέμονται αἰῶνα, sie genießen, Ol. 2, 73, ἁμέραν τὰν παρὰ Δί, N. 10, 56, auch ταπεινά, 3, 78; Tragg., Ἀσίας ἕδος νέμονται, οἳ πόλισμα Καυκάσου πέλας νέμονται, Aesch. Prom. 410. 420, κακὸν σκότον νέμονται, Eum. 72; εἰ πόλιν νεμοίμην ἀσφαλῆ, Eur. Rhes. 475. 700, vgl. Troad. 1088; öfter bei Her., γῆ, τὴν νέμονται Σκύϑαι, das Land, welches die Scythen beweiden und überh. benutzen, bewohnen, 4, 11, πόλις, αἳ τὸν Ἄϑων νέμον ται, 7, 22; τὸ τέμενος ἔσπειρε καὶ ἐνέμετο, 8, 116, wo die Beziehung auf das Weiden mehr hervortritt; von anderem Besitz, 4, 165, ἐξαίρετα πολλὰ ἐνέμοντο 5, 45, μέταλλα 7, 112, öfter; γῆν νέμεσϑαι, für sich bebauen, Thuc. 1, 58. 2, 23, πόλιν, 1, 74. 84, ἐμπόρια καὶ μέταλλα, 1, 100; auch Sp., νέμεσϑαι τὴν αὐτὴν χώραν τὸν πλείω χρόνον, Pol. 4, 32, 10. – Es findet sich aber auch das act. so gebraucht, ἕδος Ὀλύμπου νέμων ἀέϑλων τε κορυφὰν πόρον τ' Ἀλφεοῦ, Pind. Ol. 2, 13, vgl. 11, 13; δαίμονές τε καὶ βροτοὶ Παλλάδος πόλιν νέμοντες, Aesch. Eum. 971; auch πρόσω τιμὰς νέμειν, Ehre haben, genießen, 717; Γᾶ, ἃ τὸν μέγαν Πακτωλὸν εὔ. χρυσον νέμεις, Soph. Phil. 393; daher auch = beherrschen, handhaben (vgl. νωμάω), ὁ πάντα νέμων Ζεύς, Aesch. Prom. 524, πραπίδων οἴακα νέμων, Ag. 776, ἀσπίδα, Spt. 572; Πεισίστρατος ἐπὶ τοῖσι κατεστεῶσι ἔνεμε τὴν πόλιν, verwaltete, Her. 1, 59, vgl. 3, 39. 5, 29; οἱ πρυτάνις τῶν ναυκράρων, οἵπερ ἔνεμον τότε τὰς Ἀϑήνας, 5, 71; μηδετέρους οἰκεῖν τὸ χωρίον, ἀλλὰ κοινῇ νέμειν, Thuc. 5, 42; auch einzeln bei Sp., wie Strab. 11, 13, 11 von Frauen sagt ὅτι πλείστους νέμειν ἄνδρας.
-
2 μεθίημι
A v.l. μεθίης) , μεθιεῖ, Il.6.523, 10.121, Od.4.372; [dialect] Ion.μετίει Hdt.2.70
; [ per.] 3pl. ; [dialect] Ion.μετιεῖσι Hdt.1.133
; imper. ; [dialect] Ep. subj. [ per.] 3sg.μεθίῃσι Il.13.234
; inf. μεθιέναι, [dialect] Ep. - ιέμεναι, -ιέμεν, ib. 114,4.351: [tense] impf. [ per.] 3sg.μεθίει 15.716
, 16. 762, 21.72, [ per.] 3pl.μέθιεν Od.21.377
; [dialect] Ep.μεθίεσκεν A.R.4.799
: [tense] fut.μεθήσω Od.15.212
; [dialect] Ep. inf. μεθησέμεναι, -έμεν, 16.377, Il.20.361: [tense] aor. 1 μεθῆκα, [dialect] Ep.μεθέηκα 23.434
(alsoἐμέθηκα Phot.
); part.μεθήσας Coluth.127
: other moods from [tense] aor. 2, imper. , Ar.Ec. 958 (lyr.), etc.; subj. μεθῶ, [dialect] Ep.μεθείω Il.3.414
; opt. ; inf. μεθεῖναι, [dialect] Ep.μεθέμεν Il.1.283
; part. (troch.), etc.:—[voice] Med., first in Hdt., not in [dialect] Att. Prose, [tense] fut. , Ar.V. 416 ( μετήσομαι in pass. sense, Hdt.5.35): [tense] aor. 2 , ; subj. dual and pl. μεθῆσθον, μεθῆσθε, Ar.Ra. 1380, V. 434; inf. :—[voice] Pass., [dialect] Ion. [tense] impf.ἐμετίετο Hdt.1.12
: [tense] pf. [ per.] 3sg.μεθεῖται A.Th.79
(lyr.); pl. ; [dialect] Ion. part.μεμετιμένος Hdt.6.1
, etc.: [dialect] Ion. [tense] aor. 1μετείθη Id.1.114
. [ Generally [pron. full] ῐ in Hom. and [dialect] Ep., [pron. full] ῑ in [dialect] Att.: but [pron. full] ῑ inμεθιέμεν Il.14.364
,μεθίετε 4.234
, al.,μεθιέμεναι 13.114
: in μεθίει, 15.716, 16.762, 21.72, [pron. full] ῑ may be long by augment, but [pron. full] ῐ inμεθίεν Od.21.377
.]I trans., set loose, let go what is bound, stretched, or held back: hence1 c. acc. pers., release a prisoner, Il.10.449, Hdt. 1.24, etc.;μ. χεροῖν S.OC 838
; let a visitor depart, Od.15.212, cf. Pl.La. 187b; dismiss a wife, Hdt.9.111: c. inf., set one free to do as he will,ἐμὲ μέθες ἰέναι ἐπὶ τὴν θήρην Id.1.37
, cf. 40; alsoἐλεύθερον μ. τινά E.Hec. 551
:—[voice] Pass., to be let go, dismissed, Hdt.1.12, 114, al.; but μεθεῖται στρατός is let loose (as if from a leash), A.Th.79 (lyr.).b give up, abandon,μὴ χωσαμένη σε μεθείω Il.3.414
;εἰ τοῦτον Τρώεσσι μεθήσομεν.. ἄστυ πότι.. ἐρύσαι 17.418
.c metaph., εἴ με μεθήῃ ῥῖγος granting the cold will quit hold of me, Od.5.471.2 c. acc. rei, let go, let fall, throw, τι ἐς ποταμόν ib. 460, Hdt.2.70; μ. δεξιάν (v.l. δεξιᾶς) E.Hipp. 333;μ. με χεῖρα S.Ph. 1301
; ταῦτα μὲν μέθες (sc. τὰ λουτρά) lay down, Id.El. 448, cf. 1205; μ. ψυχήν give up the ghost, E.Med. 1218; of liquids, let flow, let drop,πολλὰ τῶν δακρύων Hdt.9.16
; (lyr.): c. acc. et inf., μ. τὰς συμπάσας [ ἐπιστήμας] ῥεῖν εἰς .. Pl.Phlb. 62d; of words, utter,γλῶσσαν Περσίδα μ. Hdt.6.29
; λόγους, βρόμον μ., E. Hipp. 499, 1202; μ. βλαστόν let it shoot forth, Hdt.6.37; of weapons, let fly, discharge,μετὰ δ' ἰὸν ἕηκε Il.1.48
;μ. βέλος S.Ph. 1300
, cf. X. Cyr.4.3.9; ἐκ χερὸς λίθον, ἀπὸ γλώσσης λόγον, Men.1092; of plants, put forth,καρπούς Porph.Abst.2.13
; μ. ξίφος ἐς γυναῖκα plunge it into her, E.Or. 1133; but μ. οἱ τὰς αἰχμάς laid them aside as he ordered, Hdt.3.128, cf. 4.3, 9.62: elliptically, μεθῆκε (sc. τὰς ἡνίας) E.Fr.779.7; ναῒ μεθεῖναι give the ship her way, S.Aj. 250 (lyr.).c c. dat. pers. et acc., give up to, surrender,Ἕκτορι νίκην 14.364
;στέμματ' ἀνέμοις E.Ba. 350
.d resign, throw aside,χόλον Il.15.138
, Od.1.77; Ἀχιλλῆϊ μεθέμεν χ. as a favour to Achilles, Il.1.283 (cf. 11.3); μ. καρδίας χόλον from one's heart, E.Med. 590; give up a scheme, Hdt.1.133; τὰ παρεόντα ἀγαθά ib.33;τὴν ἀρχήν Id.3.143
;τὴν τυραννίδα Id.5.37
; (troch.);τὸ κόσμιον S.El. 872
; τἀφανῆ the search for the unknowable, Id.OT 131;τεμένη.. μέθες E.Supp. 1212
:—[voice] Pass., .e forgive one a fault,Ἀθηναίοισι τὰς ἁμαρτάδας Id.8.140
.ά; remit,φόρον τῇσι πόλισι Id.6.59
; τόνδε κίνδυνον μεθείς excusing you this peril, E.Ph. 1229.f let in, introduce, ; .II intr., relax one's energies:1 abs., to be slack, remiss, dally, Od.4.372, etc.; esp. in battle, Il.13.229, 20.361, etc.2 c. inf., omit or neglect to do,ὅς τις μεθίῃσι μάχεσθαι 13.234
, cf. 23.434; ;μ. τὰ δέοντα πράττειν X.Mem.2.1.33
.b permit, μεθεῖσά μοι λέγειν having left it for me to speak, having allowed me, S.El. 628:—[voice] Pass.,δύο πηγαὶ μεθεῖνται ῥεῖν Pl.Lg. 636d
.3 c. gen. rei, relax, cease from,μεθιέντα.. στυγεροῦ πολέμοιο Il.6.330
;ἀλκῆς 4.234
;βίης Od.21.126
; μεθιεὶς πολέμου (prob. for πόλεμον) Tyrt.12.44;μ. τῆς χρησμοσύνης Hdt.9.33
; μέθιεν.. χόλοιο Τηλεμάχῳ [ the suitors] ceased from wrath in deference to Telemachus, Od.21.377.b c. gen. pers., abandon, neglect, Il.11.841.4 c. part., κλαύσας καὶ ὀδυράμενος μεθέηκε after weeping and lamenting he leaves off, 24.48.III [voice] Med., free oneself from, let go one's hold of, c. gen.,παιδὸς οὐ μεθήσομαι E.Hec. 400
, cf. Ar.Pl.42, 75, etc.;σῶν γονάτων E.Hipp. 326
;τοῦ θρόνου Ar.Ra. 830
, etc.;σπουδασμάτων Metrod.Herc.831.15
: in this sense the acc. is rarely used and perh. corrupt, ἐκεῖνο (fort. ἐκείνου) E.Ph. 519; τόνδε (fort. τοῦδε) Ar.V. 416; in S.El. 1277 (lyr.) the constr. is μή μ' ἀποστερήσῃς τῶν σῶν προσώπων ἁδονάν, [ ὥστε] μεθέσθαι [ αὐτῆς], and in E.Med. 736 ἄγουσιν οὐ μεθεῖ' ἂν ἐκ γαίας ἐμέ, the acc. is governed by ἄγουσιν.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > μεθίημι
Перевод: со всех языков на все языки
со всех языков на все языки- Со всех языков на:
- Все языки
- Со всех языков на:
- Все языки
- Английский
- Немецкий